Megy az anyuka az utcán a gyermekkel és nagyarázza neki, hogy milyen szép és fontos városban élnek, mennyire fontos ismerni, hogy büszkék lehessenek rá, minden. A gyermek fogékony, kezdődnek a kérdések: ki? mikor? miért? Az anyuka kínosan magyarázkodik, dehát nincs ahonnan tudja... Neki nem tanították meg, még a szülei sem tudják, hát ő honnan tudná? Csak annyit tud, hogy fontos. Majd az iskolában megtanítják. Dehát ott nem ugyanaz a gond? A történelemtanár tudhatja, de neki annyi sok, ennél "fontosabb" dolgot kell beleöntenie a gyerekek fejébe, hogy ideje nincs. Akkor a tanci, vagy az oszi, ő teheti meg. Rémlik valami neki is, de kinek van arra ideje, hogy utánaolvasson? És elvigye a gyerekeket? És a mesélés már rég nem köti le a gyerekeket pár percen túl. Akkor munkalap kell, azt össze kell állítani, fénymásolni. Esetleg felhagyja a diákoknak, hogy készítsenek projektet.
És a forró krumpli visszarepült a szülő kezébe: utánanézni, nyomtatni, de kifogy a színesnyomtatóból a tinta! És ez még a jobbik eset, mert egyáltalán szóba jön a város ismerete. Mert mindenkinek a legegyszerűbb, ha elmarad a téma. És felnő még egy generáció, aki talán büszke kolozsvári mivoltára, de semmi konkrétummal nem tudja ezt megindokolni. S akkor jön a látogató, akit el kell vinni városnézni. És áll az ember bután és két épkézláb mondatot nem tud mondani azon kívül, hogy itt született Mátyás király és ez itt az ő szobra. Kínos, nagyon kínos. Holott London műemlékeiről úgylehet tudna mesélni, mert azt tanítják.
Ismerős a helyzet? Én sokszor találkoztam vele a barikád mindkét oldaláról. És szerencsém volt azzal, hogy otthon meséltek, igen, meséltek. Nem tudományos dolgokat, hanem tündérmesét Kolozsvárról. És volt egy csodálatos történelemtanárbácsim, Vincze Zoli bácsi, aki elvitt minket városnézni, és a kíváncsiságot felébresztette bennem. Így lett ez az egyik kedvenc hobbim. És a magam örömére honismereti foglalkozásokat kezdtem el szervezni diákjaimnak arravaló tanártársaimmal együtt. És ilyen, hál'Istennek mindig akadt. És vevők voltak a gyerekek, élvezet volt foglalkozni velük. Dehát szakemberek nem vagyunk, az biztos. Akkor meghívtunk szakembereket. És tátott szájjal hallgattuk azt, ahogy órákon át tudták ontani az érdekesebbnél érdekesebb történeteket. Feladatokat találtunk ki, amelyekkel ráirányítottuk a gyerekek figyelmét egy-egy dologra és hagytuk, hogy ők fedezzék fel maguknak a tudnivalókat. És láttuk az elégtételt. Az mindent megér.
Ezeknek a foglalkozásoknak egy részét rendeztük nyomda alá ebben a kötetben. Két dologra figyeltünk: 1. a gyermek akkor is sikerélményhez juthasson, ha nincs előzetes tudása. Legyen elég egy kis szemfülesség, találékonyság, megfigyelőkészség. 2. Az, hogy fogyasztásra kész legyen. Aki netalán csoportvezetőként használja városnézéshez találja meg benne azt, ami szükséges. Ha utána akar olvasni, megteheti. De szinte semmi készülést ne feltételezzen. Hátha így többen időt kerítenek a városnézésre. Az, hogy ezen felül egy szép, színes, igényes kiadású könyv, praktikus a formátum, lehúzós képekkel, az már ráadás. Az áráról nem is beszélve: s ehhez hozzáadódnak a csoportos vásárlással járó kedvezmények, amik nagyon előnyösek.Vedd kézbe, lapozz bele! Kíváncsiak vagyunk a visszajelzésekre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése