Először gyanakodva nézte a könyvet kedves román főnököm, olyan arckifejezéssel, hogy "Már megint miben járnak ezek a lányok?". Fellapozta. Tetszett a külalakja, de a fenntartások rikítottak. "Megint magyarkodnak..." ezt véltem leolvasni az arcáról. Ne ítéljétek el, nagyon jóindulatú, csak na, a korlátok ott vannak. "Itt mit kell csinálni?"- kérdi. Megmutatom: ha osszekötöd a számokat, megkapod az óvár körvonalait, a városfalak nyomvonalát, meg az utcaszerkezetet, am a XIV. századtól a mai napig ugyanaz. Tetszik neki. "S itt?" Magyarázom: be kell ragasztani a diszítéseket a Szent Mihály templom lecsupaszított homlokzatára. Hmm. Már a 20. gyakorlatot magyarázom, tovább faggat.
Egyszer csak rákérdez: "Románul mikor jelenik meg?" Én ledöbbentem. El sem képzeltem, hogy a románok magyartól elfogadnának egy várostörténeti könyvet. Elgondolkozom. Végülis igaz. Az övék is a város. Miért ne? Megoldható. Azóta egyre jobban motoszkál a fejemben a gondolat. Az ő gyerekeiknek tényleg nincs ahonnan tudhatnák ezeket a dolgokat. Át kell egy kicsit alakítani a könyvet, de végülis készen van. Ma fordítót is találtam. Sínen a dolog. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a sorsa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése